2016. május 13., péntek

Negyedik Fejezet - Joyce

Joyce

Következő nap megint futottam, de most senki sem volt a parkban. Pedig nem is mentem olyan korán. Megint kicsit lógattam a lábam a tóban, mivel iszonyú meleg van már most, nyár elején.
 Mikor menni készültem, láttam valamit megmozdulni egy közeli fánál. Összeráncolt szemöldökkel léptem közelebb, de nem volt ott semmi. Aztán valami kilátszott a fa mögül, ha jól láttam, egy fehér ruha. Persze nem a levegőben lobogott egy fehér ruha, hanem csak kilátszott egy része.
 - Van... - elbizonytalanodtam. Most szóljak oda? - Elnézést... - kezdtem újra, de a ruha tulajdonosa kilépett a fa mögül. Ugyanaz a kislány, akit a kocsiból láttam - gondoltam. Szembe nézett velem, és kicsit megrendültem a kifejezéstelen arcától. Mintha ismerős lenne, mintha láttam volna, nem csak a kocsiból. Közelebb léptem, de a lány egyszerűen eltűnt. Oké, tuti bekattantam, de az a lány komolyan nem volt sehol.
 Kicsit frusztráltan futottam vissza a házunkhoz, de azt is észrevettem, hogy gyorsabban haladok. Nagyon szomjasan léptem be az előszobába, és onnan gyorsan a konyha felé siettem vízért.
 - Na, jót futottál? - kérdezte apa belépve a konyhába. Gondolom, most kelt fel.
 - Jó reggelt - lihegtem megállva az egy literes víz ivásával - Igen, jót.
 - Hol van Daniel? - bekapcsolta a kávéfőzőt, és belekukkantott az újságjába.
 - Gondolom otthon.
Miután vagy fél litert benyomtam, összekapartam magamnak egy tál müzlit. Miközben ettem, megnéztem a telefonomat, ahol Jess és Carter üzent.
Jess: Hali! Holnap este tíztől buli Carternél? Bemutatom a fiúmat!;)
Carter: Itt hagytad a napszemüvegedet. Gyere el érte holnap este tíz körül!
Mosolyogva válaszoltam mindkettőre, miszerint ott leszek. Carter viszont nem hagyta annyiban.
Carter: Tudnom kell, tényleg eljössz-e. Ez a kedvenc szemüveged!
Én: Biztosan ott leszek :)
Carter: Ajánlom is, gyagya. Mi van veled? Nem írsz mostanában.
Én: Ja, semmi különös nem történt.. Miért, szoktam csak úgy írni neked? Nem tudtam róla.
Carter: Á, ez fájt. Nem is írsz nekem, te komisz kölyök!
Én: Idősebb vagyok nálad, úgyhogy ne kölyközz, kölyök!
Carter: Értettem.
Én: Akkor jó, kis haver.
Carter: Úgy tudtam, nagy haver vagyok...Ó, sajnos mennem kell a BARÁTNŐMHÖZ. 
Én: Hűha, van neked olyan?
Carter: Most már van;)
Én: Ezt most nem értem, és nem is akarom. Menj csak, nekem is van elég dolgom!:P
És ezzel együtt el is köszöntünk egymástól. Már befejeztem a reggelimet, mikor újra üzenetem jött.
Daniiel<3: Na, futottál?
Én: Még szép. Mit csinálsz?
Daniiel<3: Veled üzengetek, drága.
Én: Ja, el is felejtettem. Délután megyek be dolgozni. Prog?
Daniiel<3: Döglés, és talán elmegyek fényképezni egyet valahova.
Daniel hébe-hóba (vagy mikor unatkozott) fényképezett, a nagyon menő és drága fényképezőgépén. Néha helyeket, de néha engem fényképezget, mikor náluk vagyok - szóval, nagyjából nap 0-24-ben.
Én: Jól hangzik, rég voltál. Egyébként holnap este tízkor Carternél buli lesz.
Daniiel<3: Tudom, már írt Josh. Akkor megyek, most jól süt a nap.. Kár, hogy nem leszel rajtuk:((
Én: Majd legközelebb, oké? Menj és siess<3
Daniiel<3: <3.

***

Mint eddig soha, most se csalódtam a munkatársnőimben; folyamatosan volt témájuk, és egy percig sem unatkoztam. 
 - És, mi van Daniellel? - kérdezte Sandra éppen egy nő körmét festve. Már egy órája bent voltam, de hamar elment az idő.
 - Nem kéne ilyen nagy érdeklődést mutatnod iránta - nevettem fel - Egyébként ma elment fotózni.
 - Ó, milyen szexi hobbi! - szólt közbe Riley.
 - Nagyon - bólintottam.
 - Még mindig nincs köztetek semmi? Így unalmas - mondta Sasha, egy harminc körüli nő. Vele Riley foglalkozott, mosta a haját. Törzsvendég, így nagyon képben van.
 - Miért lenne unalmas? Nem érdekeljük egymást. - vontam meg a vállam.
 - Most őszintén; egy percig se fantáziáltál róla, mikor együtt aludtatok? Egyszer se gondoltál egy csókra, mikor elmentetek valahova sétálni vagy enni valamit? - háborodott fel Sandra.
 - Ez ennél bonyolultabb - sütöttem le a szemem. - És ti nem pasiztok? Hallgatnám a sztorikat.
 - Ó, édesem, mesélek majd én! - kuncogott Sasha - Múlt héten voltam egy vakrandin, az egyik kollégám hozott össze a taggal. Szóval, egy egész pikáns kis étterembe mentem, és amint felállt, hogy köszöntsön, arra gondoltam: ez már nem lehet egy rossz randi! Magas, izmos, és vörös hajú. Ú, beleborzongtam, mikor megláttam. Aztán hosszan beszélgettünk, és kiderült, hogy orvos, és sokat jár kondiba. Na, ezek a részletek érdekeltek a legjobban...
Még hosszú ideig mesélt róla, és azzal zárta, hogy megbeszéltek még egy randit.
 - Hát ez szerencsés, bébi - biccentett elismerően Sandra.
Hétkor elmentünk, és bezártunk, ma Linda nem tudott bejönni a szalonba, ezért nekünk kellett megvárni, amíg mindenki el nem készül, és haza nem megy. Nem volt ez nagy szalon, azért is tudtam beszélgetni a többiekkel, mert nem volt szétválasztva a kettő helyiség, vagyis nem nagyon. Volt ez a része a szalonnak, és egy fal választotta el a másik szalonos részét. Szóval, mikor valaki belépett, látott egy falat, jobb oldalt tükröket, és székeket, ahol a hajat, körmöt csinálják, bal oldalon meg az arccal és testtel (lábmasszázs, például) foglalkozó helyet. Ott is ketten dolgoztak; Eliot és Audrey. Velük nehezebben kommunikálunk, ezért is foglalják el magukat ott ketten.
 Hát, ilyen Linda szalonja.
Az ágyamban éppen egy magazint olvastam, mikor Daniel berontott a szobámba.
 - Na, menjünk futni? - kérdezte, aztán leült mellém. Felültem, és rámosolyogtam.
 - Mi szél hozott szerény hajlékomba?
 - Gondoltam megmutatom a képeket, amiket csináltam - elővette a fényképezőgépét, és bekapcsolta - Fotóztam a tónál, a parkoknál, és már csak egy valami hiányzik - mosolygott, aztán a szeméhez emelte a gépet, és lefotózott párszor. Ilyenkor nem szabad eltakarnom az arcom. Egyszer megpróbáltam, és rám szólt, hogy így értelmetlen lesz a kép. Szóval mosolyogtam, és úgy látszik, ez nem zavarta. - Szuper - elemelte a szemétől és megnézte, aztán a kezembe nyomta. Először a saját képeimet néztem, és hoppá, azt hittem rosszabbul festek. Tovább néztem a délelőtti képeit, és valóban gyönyörűek lettek; a tavas képek még inkább, amin a nap megsüti a tavat, és a fákat. Valamiért eszembe jutott, hátha ott lesz valamelyiken az a kislány, de nem volt.
 - Nagyon jók lettek. Lefotózhatlak? - vigyorogtam, ő meg a száját húzva bólintott. Belenéztem a lencsébe, és Daniel fintorgó arcát pillantottam meg. - Így értelmetlen lesz a kép, Daniel - erre már elmosolyodott, én meg lekaptam. Visszanéztem a képet; Dan bal oldali arcát megsüti a nap, és barna szemei csillognak a fényben. Felsóhajtottam. - Profi fotós vagyok.
 - Vagy csak én vagyok profi modell - lökött meg óvatosan.
 - Meglehet. Na, mit kérsz vacsorára?
 - Virslit.
 - Oké. De lehet, hogy anya mást csinált. - vontam meg a vállam, aztán felálltunk és otthagytuk a szobám.

***

Daniellel bármit lehet csinálni. Mármint, majdnem mindent. Akár olvasok, telefonozok, vagy csak szeretnék egy kicsit pihenni, ő elfoglalja magát, és nem zavar (a legtöbb esetben). Persze én is hagyni szoktam őt, ha nincs hozzám kedve.
 Éjjel 3-ig lógtunk a számítógépemen. Üzengettünk a barátainkkal, játszottunk hülyébbnél hülyébb és jobbnál jobb játékokon, és frankón rákattantunk egy cápás játékra.
 Reggel hullafáradtan keltem, és az volt az első dolgom, hogy megnézzem, Daniel felkelt-e már. Hát, még javában szuszogott, úgyhogy hagytam aludni. És mivel nem vagyok jó a visszaalvásban (Dan ezúttal a hasamba rúgott, így zavarva meg csodás álmaimat), felültem, és egy ideig csak bámultam a semmibe. Ránéztem a telefonomra, ami szerint már 10:30 perc volt.
 Úgy egy óra múlva, mikor már lent olvasgattam a tévéújságot, néztem valamilyen sorozatot, és ittam az aznapi első kakaómat, Daniel belépett a látókörömbe.
 - Miért volt egy döglött légy az arcomon reggel? - kérdezte undorodva és felháborodva egyszerre.
 - Pfúj, nem tudom - röhögtem, aztán megakadt a szemem valamin - Úú, nézd; fél óra múlva kezdődik a Shrek 2! Kapcsolj odaa.
Daniel még mindig undorodva kapta fel a távirányítót, aztán odakapcsolt
 - Joy - nézett rám, és lehuppant mellém. - Kéérek kakaóót.

Sziasztok!:) Tudom, kicsit késve raktam fel a részt, de a lényeg, hogy fent van. A Lilith fejezet is nem sokára érkezik, Carlie most egy kicsi szünetet tartott, szóval nem tudta megírni, de maximum Szerdán, de valószínűleg már holnap fent lesz!:) 
Illetve lenne pár kérdésem, amire később is válaszolhattok akár:)
1. Ki a legszimpatikusabb szereplő? (Bármelyik történetben)
2. Melyik a legunszimpatikusabb szereplő?
3. Hol találtad meg a sztorinkat? 
4. Mi a véleményed a részről? 
5. Meglepett (az éppen aktuális fejezet)?
Azt hiszem, nagyjából ennyi, nyugodtan válaszolgassatok (mindkét sztorival kapcsolatban), iratkozzatok fel!:)
XxC&C

Ui.: Bocsika, azt hiszeeem nem raktam ki hétfőn.. huppsz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése