2016. április 25., hétfő

Második Fejezet - Joyce

Joyce

Sajnos szembe kell néznünk a ténnyel, hogy leérettségiztünk. És hogy megkaptuk az eredményeket. És egy csomó minden jár azzal, ha az ember leérettségizik, de túl vagyunk ezeken is, és miénk a nyár. Az én érettségim nem lett ragyogó, de nem panaszkodhatok. Danielé kitűnő lett. Anya meg is jegyezte neki "Ezt nem hiszem el. Egy helyes, izmos, és még okos srác is a lányom legjobb barátja. Nekem nem lehetne ilyen?", mire apa felháborodott, hogy ott van neki ő. Haha, látszik, hogy házasok.
 Szóval, a nyárra nem volt semmi tervünk, de én az első szabadnapomat úgy kezdtem, hogy elmentem futni egyet a tóhoz. Kicsit messze van a házunktól, de már megszoktam a távolságot. Mivel korán reggel indultam, nem nagyon voltak ott, kivéve egy-két idős nénit, akik szeretnek ide járni. Mikor odaértem, ledobtam az edzőcipőm, és a tóba lógattam. Percekig figyeltem a vizet, mikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
 - Igen? - vettem fel Danielnek.
 - Joyce... Joyce, azt hiszem, randira hívtak.
 - Óóó! Kicsoda?
 Nem válaszolt egy ideig - Greg. - izgatottságomban felsikítottam, de gyorsan abba is hagytam, mert megzavartam a nyugalmat, és kaptam egy nénitől pár "mit sikoltozol, te huligán?!" pillantást.
 - Ez fantasztikus. Mit mondott?
 - Nos, lehet, hogy nem örülsz neki, de ezt meg kell tenned értem, légyszi, Joyce!
 - Mit kell megtennem? - már nem voltam olyan izgatott, és vártam a választ.
 - Öhm... Páros randi.
 - Kivel kell mennem? - sóhajtottam.
 - Nos...
 - Blake!
 - Ugye van Greg legjobb barátja, Tom, aki... Jelenleg szingli - próbáltam felidézni Tomot, de nem nagyon figyeltem meg eddig. - De szerintem egész okés a srác.
 - Daniel, ezt még meghálálod nekem. Belemegyek egy vakrandiba.. - morogtam.
 - Köszönööm, bébi. Holnap este lesz. Figyelj, átugrom hozzátok délután, jó?
 - Jó.
 - Most hol vagy?
 - A tónál. Mindjárt indulok haza.
 - Rendben. Majdnem azt mondtam "oksza". Ezért te vagy a hibás! - felnevettem, mire ő letette. Még nézelődtem egy ideig, aztán eldöntöttem, hogy indulhatok haza.
 Daniel, ahogy mondta, délután kettőkor toppant be a házba. Csak anya volt otthon, de ő is dolgozott, ő volt az újság szerkesztője, mindenesetre lekötötte a figyelmét, és csak kikiáltott Dannek, hogy "Van fagyi a mélyhűtőben". Susan az egyik barátnőjéhez ment aludni, én meg éppen csokis kekszeket tömtem magamba.
 - Istenem, ha ennyi szart eszel, még elhízol. - ült le mellém a kanapéra. Kérdőn és hívogatóan néztem rá, majd elvett egyet a kis zacskóból - Ha ragaszkodsz hozzá..
 - Mi van Greggel? Összejön? - hajoltam közelebb hozzá.
 - Lehet, hogy nem... Tudod, hogy ő nem..
 - Vécépucoló? - felnevetett.
 - Igen, az, szerintem hazudott a munkájáról - kicsit szomorúnak látszott.
 - Jaj, Daniel, nem tudhatod! Simán lehet, hogy csak valamit félreértetted. Mit mondott?
 - Semmit, de olyat se, amiről üvölt, hogy "Hallod, vécépucoló vagyok, de mindenki azt hiszi, egy benzinkútnál dolgozom!" - mosolyogva meglöktem, aztán elvettem még egy csokis kekszet. - Egyébként mikor kell dolgoznod?
 - Holnap délelőtt bemegyek, és háromkor végzek. Aztán mehetünk a randira.
 - Jó.. Kicsit izgulok. Most tényleg velem történik ez? Randira megyek Greggel?
 - Pontosan! - nevettem fel, aztán a tévét néztük tovább. Egy főzős műsor ment. - Szeretem ezeket nézni. Semmi értelmük sincs, de mégsem olyan, amit lehet utálni.
 - Igen... Bár inkább néznék focit. Focit.
 - Dan - suttogtam, mire a szemembe nézett - Tudom, hogy nem szereted a focit.

***

Másnap a munkába busszal mentem, Daniel kivételesen nem aludt nálunk, elígérkezett egy családi mozizásba. Este én is néztem egy vígjátékot a gépemen, és hülyeség lenne azt mondani, nem kötött le, mert egyenesen király volt. Éjjel egykor még Carterrel telefonáltam, mert "eszébe jutott kimenni a mosdóba, amiről eszébe jutott az otthagyott rúzsom, és felhívott." Persze nem hagytam ott semmimet, de szívesen beszélgettem vele. Mondjuk vagy egy óráig még fent voltam miatta.
 Ha azt gondoljátok, hogy csak fiú barátaim vannak, és hogy fiús vagyok, akkor szólok, ez így nem igaz. Igaz, hogy többet vagyok fiúkkal, de van egy pár lány barátnőm is (például Jess, Rachel és Heather), akikkel szoktam zártkörű partikat szervezni, hogy kibeszélhessük a fiúkat, vagy csak úgy, dumáljunk. Daniel hiába meleg, nem igazán lányos. Oké, néha mikor már túl sokat van velem, használ olyan kifejezéseket mint az oki és a "puszi" elköszönésnél, de én nem szoktam ilyeneket mondani, úgyhogy magától jönnek nála ezek.
 Egyébként afféle recepciós vagyok Linda kozmetikájában. Még tavaly vettek föl, mert szükségem volt pénzre, de természetesen nem én vagyok az egyetlen recepciós, váltogatjuk egymást. Nincs sok dolgom; bejön valaki, elmondja, hogy melyik időpontra jött, elmondom, merre kell menni, és miután végeztek, fizetnek nálam. Nem nagy cucc, gépezhetek közbe, de ébernek kell lennem, különben mehetek máshova dolgozni. De nyár után egyetemre megyek, úgyhogy már csak nyaranként dolgozok itt. Daniellel azt terveztük, közös egyetemre megyünk, és remélem így is fog alakulni.
 - Sziasztok! - léptem be az ajtón.
 - Helló - köszönt vissza Riley, az egyik munkatársam. - Hogy van Dan?
 - Jól - nevettem fel.
 - Még szingli? - kacsintott rám. Hát igen, mindenhol akadnak imádói.
 - Nem sokáig - mosolyogtam, és lepakoltam a kis asztalkámhoz.
 - Kár érte. Pedig szívesen elmentem volna vele valahova.
 - Sok a dolga, de majd megkérdezem.
 - Danielről van szó? - lépett ki a mosdóból Sandra, szintén manikűrös munkatársam.
 - Igen, és nem sokáig marad szingli - rázta a fejét Riley bágyadtan.
 - Jaj, pedig olyan kis aranyos. Mikor látogat meg minket? - vigyorgott Sandra, aztán leült az egyik várószékre. Még nem volt benn senki, csak mi, meg gondolom valahol Linda, bár lehet, hogy egy páran előjönnek még a "Daniel" név hallatán.
 - Nem tudom, hívjátok fel, és kérjétek meg, hogy nem jönne-e be - ráztam a fejemet elképedve.
 - Jó ötlet! - Riley már elő is kapta a telefonját, pötyögött valamit, aztán már tárcsázta is Danielt. - Szia! Nincs kedved ma bejönni a szalonba? Joyce nem tud hogy' hazamenni.. Persze, nyugodtan. Oké. Szia, Daniel.
 - Na? - kérdezte izgatottan Sandra, mire felnevettem. Hogy lehetnek ilyen őrültek?!
 - Ebéd után beugrik, és megvárja, amíg Joyce végez.
 - Oké, már nem azért, de nektek nem veletek egyidős pasikkal kéne randiznotok, és nem az én barátommal?
 - Szivi, két év korkülönbség nem számít - vágta rá Riley.
 - Bocs, nekem három - nevetett fel Sandra. - Ó, itt van Ella!
Egészen ebédig beszélgettünk, miközben már nyitva voltunk, és jöttek a vendégek. Pletyiztek egymás közt, miközben dolgoztak, és az érkező nőkkel is. Igazából nélkülük biztosan nem bírnám ki ezt az unalmas munkát, viszont velük egy percig sem unatkozom. Ebédidőben kiraktuk a táblát, hogy "Ebédszünet van, el lehet húzni", persze nem pont így, és rendeltünk pizzát.
 Mikor már az utolsó falatokat ettük, Daniel belépett az ajtón.
 - Szervusztok, hölgyeim! - vigyorgott, aztán odalépett hozzám - Kérsz pudingot?
 - Tele vagyok pizzával, inkább nem.
 - Reméltem, hogy ezt mondod - vigyorgott tovább gonoszan, ami annyira jól állt neki, hogy az éppen arra haladó Ella (törzsvendégünk) sem tudta kibírni egy halk sóhaj nélkül.
 - Szia, Dan - lépett oda hozzá Sandra, és nyomott két puszit az arcára - Milyen jól nézel ki ma!
 - Ti sem panaszkodhattok.
A lányok (és persze az idősebb munkatársaim is) jól kifaggatták Dant, hogy mostanában mi van vele, ő meg egy újságot olvasgatva (vagyis, pontosabban úgy téve, mintha újságot olvasna) válaszolgatott és mesélt nekik. Ő is meghallgatta az összes történetet,amit ma megtudtak és még hozzá is szólt. Három órakor megjelent Luther, az egyik recepciós, akivel váltogatjuk egymást, hogy most ő jön, mi meg elköszöntünk a többiektől.
 - Gyere máskor is! - mosolygott Riley Danre, én meg nevetve kijjebb toltam őt.
 - Sziasztok, lányok!
Linda még délelőtt szólt, hogy holnap délután kell bemennem, amire megint felhívta a figyelmemet, mire nevetve kezdtem bólogatni, és már szabályosan tuszkoltam kifelé barátomat az ajtón.
 - Akkor megyünk a randidra? - szálltam be a kocsijába, mire körülbelül azt mondtam volna, hogy elfelejtett alsógatyát felvenni.

Sziasztok! Hogy tetszettek a részek? Húha, nem tudtam volna tovább bonyolítani ezt a mondatot?! 
Várom a kommenteket, irtakozzatok fel és pipáljatok!:) 
Jövő héten érkezik a következő!;)
XxC&C

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése