"Csak lépj tovább és ne törődj azzal,
amit mások gondolnak.
Tedd azt, amit tenned kell,
önmagadért."
- Johnny Depp
- Ki.. ki vagy? - kérdeztem remegve. Elég sok horrort láttam már, hogy tudjam, az egyedül járkáló fiatal lányok mindig meghalnak. Mindig.
- Én vagyok..- hörögte - Én vagyok.. Jason vagyok - sétált ki a holdfénybe Jas unottan a kezeit kitárva. - Aki itt sikítozik, meg nem más, mint Mira. Miért, kit vártál? A mikulást?
Hatalmasra tágult szemekkel néztem az öcsémet. Bevallom, arra vártam, hogy valami olyasmi történjen, mint a sötét zsarukban, és kiderüljön, hogy az öcsém egy mutáns űrlény, és kitörölje a memóriámat. Hm.. túlságosan élénk képzelettel vagyok megáldva, azt hiszem.
- De miért járkáltok egyedül az éjszaka közepén? - vontam össze a szemöldököm, majd elgondolkoztam - Várj, jobb kérdés. Mit kerestetek a bokorban?
- De miért járkáltok egyedül az éjszaka közepén? - vontam össze a szemöldököm, majd elgondolkoztam - Várj, jobb kérdés. Mit kerestetek a bokorban?
***
- Miért nem tudsz végre választani egyet? - toporgott mellettem Miranda.
Ma délelőtt elkezdtünk nekem keresni valami állást, nyári munkát, vagy ilyesmi. És még mindig nem találtam egyetlen megfelelő helyet sem. Csak lepukkant bárokat, ahol csapost kerestek. Hát, nem mondok el túl sokat azzal, hogy nem vagyok valami jó benne.
- Hányszor mondjam még el? - kérdeztem unottan.
- Még egyszer - vágta rá, mire elfintorodtam.
- Ne akadékoskodj. Tegnap én sem nyafogtam, amikor a piros, és a kék ruha között vacilláltál. Aztán végül a narancssárgát választottad - sóhajtottam unottan.
- Aha, persze. Csak konkrétan leordítottad a fejem, hogy igyekezzek, vagy otthagysz - világosított fel, mire megvontam a vállam. Az nem az én bajom.
- Oh, nézd - fogtam meg a karját, majd a hatalmas "PINCÉRT/PINCÉRNŐT KERESÜNK!" feliratos táblához húztam, ami egy bár ajtaján lógott. A bár felett piros neonnal a Red Rose felirat volt kiírva.
- Remek. - bólogatott Mira - Nézzük meg - sóhajtott.
A terem nagy volt, az ajtóval szemben márvány pult húzódott, ami mögött egy csapos lány forgolódott. A helyiségben csak egy két ember tartózkodott.
Odaléptem a pulthoz, majd megköszörültem a torkomat, mire a lány meglepetten fordult felém, mire rámosolyogtam. Fontos az első benyomás.
- Szia, mit adhatok? - vonta fel a szemöldökét. Először rám, Mirára, aztán megint rám nézett.
- Öhm.. izé.. - Nagyon értelmes vagy, Lilith, így tovább. Ennyit a jó benyomásról - Szia, Lilith Blake vagyok, és láttam, hogy pincérnőt kerestek - intettem zavartan az ajtó felé. Na, jó. Ez már szánalmas. Kihúztam a hátam, majd oldalra döntöttem a fejem - Szeretnék jelentkezni.
- Oh, várj egy kicsit! - mosolygott rám, majd a tekintetével körbe pásztázta a termet. - Anne! - kiáltotta, majd a kezével intett egyet. Nemsokára egy alacsony lány jelent meg, akinek platina szőke hajában pink csíkok vegyültek.
- Mi az? - kérdezte rágózva. Tipikusan az a "mindent és mindenkit leszarok" típusnak nézett ki.
- Ő itt.. - biccentett felém - Lilith Blake. Jelentkezett pincérnőnek.
- Óóó.. - lepődött meg, majd felém fordult - Szia, én Anne Montrose vagyok. Gyere!
Átvágott a termen, majd egy meredek lépcsőhöz lépett.
- Azt hiszem, én itt maradok - szólalt meg Mira a bárpult mellől.
- Oké - néztem vissza rá, majd megvontam a vállam, majd a figyelmemet az előttem lévő meredek lépcsősorra tereltem.
Fent egy hatalmas terem volt, amiben cigaretta füst, és alkohol szag vegyült. A terem bal oldalánál egy tölgyfa ajtó nyílt. Anne ehhez az ajtóhoz vezetett, majd két kopogás után benyitott.
- Ben! Hoztam neked egy pincérlányt! - taszított meg egy kicsit. A szoba egy egyszerű iroda volt, egy sima asztallal, CD-kel, és papírokkal. Az asztal mögött egy nagyjából 25 éves fiú ült, aki az érkezésünkre felnézett a papírjaiból.
- Szóval? Pincérnek jelentkeznél? - nézett rám kérdőn.
- Igen. - bólintottam.
- Van munka tapasztalatod?
- Igen, régebben egy kávézóban voltam pincér - bólintottam.
- Bírod a strapát? - Hogy bírom-e a strapát?
- Igen. - válaszoltam magabiztosan.
- Nagyszerű, holnap kezdesz - válaszolta, majd felírt valamit a papírjára, nekem pedig kitágultak a szemeim. Csak így? Ilyen egyszerűen? - A délelőtti, vagy az esti műszak felelne meg inkább?
- Az esti.
- Rendben, akkor holnap, este hat. Ne késs! - intett, majd a papírja fölé hajolva újból leírt valamit rá, aztán az egérrel lejjebb görgetett a gépen, majd megint lejegyzett valamit. Egy darabig még ácsorogtam ott, amikor rájöttem, hogy részéről ennyi volt.
- Köszönöm. - mondtam, de vagy nem hallotta, vagy nem érdekelte, mivel nem válaszolt.
Gyorsan megfordultam, majd kiléptem az ajtón. A fal mellett Anne várakozott, a telefonját nyomkodva. Eddig észre se vettem, hogy kiment a szobából.
- Na, felvett? - vonta fel a szemöldökét, mire bólintottam egyet, és a lépcső felé indultam.
Lent Mirát az egyik kisebb asztalkánál találtam meg. Egy pink színű italt kortyolgatott.
- Ez mi? - huppantam mellé, mire megvonta a vállát.
- Nem tudom. Kérsz? - nyújtotta felém.
- Aha.
***
Zavartan léptem be a Red Rose ajtaján. És habár még csak hat óra volt, a hely tele volt emberekkel. A pincérek össze-visszarohangáltak, talán négyen, öten is voltak. Tétován mentem beljebb, a pultos lány szúrt ki először, és intett, hogy menjek oda hozzá.
- Szia! - köszönt, majd kinyitotta a pult ajtaját. Beléptem, mire intett a kezével, hogy kövessem. Egy folyosóra léptünk be, amiben különbözően felcímkézett szobák voltak - volt ott raktár, öltöző, meg személyzeti férfi/női mosdó. A lány egy öltöző feliratú terembe terelt, majd kinyitotta a sarokban álló szekrényt, majd kivett belőle egy.. pólót?!
- Ez mi? - kérdeztem megszeppenve. Igazából egy ruha volt, de abból a fajtából, amiből félig kint van belőle mindenem. Ráadásul szűk volt, és fekete. De azért felvettem, bár egyáltalán nem illett a fekete bakancsomhoz.
- Hát, egyenruha. Látnod kellett volna az előzőt.. - nevette el magát, mire elhúztam a számat. - Tehát - kezdett magyarázni -, itt lenn - intett az ajtó felé - van a bulizós, piálós rész, ahol vannak a késői after party-k. Tudod, ilyen táncikálós cucc, a tánctérrel nem kell nagyon foglalkoznod, csak a szélső asztaloknál tegyél néha néhány kört. A különbség - dőlt előre -, a fenti rész. - mutatott a feje felé - A bevétel 80%-a onnan jön. A munkaidőd azzal fog telni, hogy ott szlalomozol. Ott vannak a nagy cápák, kártyáznak, és méregdrága italokat vedelnek, pókereznek, dartsoznak, krikett, meg amiket azok szoktak - legyint - Egyébként May vagyok! De most menjünk, teltház van! - hadarja, aztán ki is lépett a folyosóról.
És tényleg. Egy pillanatra nem álltam meg, föl-le futkároztam a lépcsőn, hogy fent is fel tudjam venni a rendeléseket, közben teljes hangerőn üvöltött mindenféle remix, meg dubstep.
Még mindig rengetegen voltak, amikor Anne lépett oda hozzám.
- Ügyes voltál! - vigyorgott rám, miközben megveregette a vállam - Nyugodtan haza mehetsz, lejárt a műszakod!
- Öhm.. ez biztos? - néztem körül, ahol még mindig olyan sokan voltak, mint amikor érkeztem, sőt.
- Igen, ne parázz, percek kérdése, és jön a váltás - nevetett rám - Én is nemsokára megyek - mondta, mire bólintottam, és hátramentem az öltözőbe.
Kifelé menet felszedtem a táskámat, majd odaköszöntem Maynek.
- Szia! - intett a lány. - Ó, várj! - szólt utánam mire megtorpantam - Holnap kicsit korábban kellene bejönnöd, és nektek kellene kinyitnotok. Mármint neked, meg az egyik pincérsrácnak. A többieknek dolguk van, és holnapra szabadnapos vagyok, szóval Jeremy lesz a pultos - mutatott a szőke srácra, aki az egyik pultot törölgette.
- Okés, és hánykor pontosan?
- Négykor. Csak szedjétek le a székeket, meg töröljétek le a pultokat, és töltsétek fel a készleteket. - magyarázta, mire bólintottam. Egy utolsót intettem nekik, majd kiléptem az éjszakai párás levegőbe.
Kifelé menet felszedtem a táskámat, majd odaköszöntem Maynek.
- Szia! - intett a lány. - Ó, várj! - szólt utánam mire megtorpantam - Holnap kicsit korábban kellene bejönnöd, és nektek kellene kinyitnotok. Mármint neked, meg az egyik pincérsrácnak. A többieknek dolguk van, és holnapra szabadnapos vagyok, szóval Jeremy lesz a pultos - mutatott a szőke srácra, aki az egyik pultot törölgette.
- Okés, és hánykor pontosan?
- Négykor. Csak szedjétek le a székeket, meg töröljétek le a pultokat, és töltsétek fel a készleteket. - magyarázta, mire bólintottam. Egy utolsót intettem nekik, majd kiléptem az éjszakai párás levegőbe.
Otthon fáradtan estem be az ágyamba, majd levettem a kedvenc könyvemet az éjjeli szekrényemről, és ott folytattam, ahol tegnap befejeztem.
Nagyjából 100 oldalt olvastam, amikor ránéztem az órára. Hajnali három. Nagyjából másfél órát olvastam eddig, és már teljesen lemerültem, mint a telefonom. Jut eszembe, fel kellene raknom töltőre. Na, mindegy.
***
Másnap fáradtan keltem fel, bármibe le mertem volna fogadni, hogy hatalmas karikák vannak a szemem alatt.
- Pfuj, de szarul nézel ki! - kiáltott fel Mira amikor leértem.
- Kösz - dünnyögtem, majd töltöttem magamnak a pulton lévő kávéból. - Tegnap sokáig fent voltam. Dolgoztam. Jut eszembe, hány óra van? - kortyoltam bele a cicás bögrémbe, de rögtön vissza is köptem, majd undorodva kiöntöttem a csapba. - Mi van ebbe?
- Só - vont vállat, mire döbbenten néztem rá.
- Mi a fészkes fenéért raktál a kávéba sót? - kérdeztem, mire megvonta a vállát.
- Véletlenül azt raktam bele.
Ittam egy kis vizet, majd bekaptam pár falatot.
- Szóval hány óra van?
- Fél négy - jelentette ki, mire félre nyeltem. Az öklömmel a mellkasomra csaptam.
- Mi?
Felrohantam a lépcsőn, majd szabályosan beestem a szobámba. Gyorsan magamra kapkodtam az első kezembe akadó ruhát, meg egy sima balerina cipőt.
Felkaptam a táskámat, majd egy "dolgozni mentem!" kiáltással kiléptem az udvarra. Gyorsan beléptem a garázsba, azon imátkozva, hogy a jó öreg motoromba legyen elég benzin. Szerencsére Daniel gondját viselte, így teli tankkal bődült fel, mire azonnal kigurultam, és elhajtottam a házunk elől.
Nagyjából 15 percbe telt, mire odaértem. Az épület mögötti személyzeti parkolóhoz vittem a kicsikém, majd beszaladtam az épületbe.
Az egyik asztalt Jer törölgeti, mire odaintek neki.
- Szia.. öö.. - gondolkodott el - Lilith. Ez az. Szia Lilith! - intett vidáman, mire elnevettem magam.
Ebben a pillanatban lépett be a pincér fiú, akiről tegnap May beszélt. Kikerekedett szemekkel bámultam rá. Ő egy papírköteget tart a kezében, amit figyelmesen lapozgat. Fekete, enyhén göndör tincsei a szemébe hulltak, aminek olyan a színe, mint a viharfelhőnek. Alapvetően vékony testalkatú, de pont ott izmos, ahol kell. Egy fehér pólót, egy sima farmert, egy bakancsot, és egy fekete kötényt viselt.
Képzeletben jól nyakon vágtam magam. Ha Mira hallaná a gondolataimat, tuti valami olyasmit mondana, hogy "ilyet se hallani minden nap a szádból..bár nem is a szásból hallom. Haha"
És ekkor felnézett. Jól van, viselkedj természetesen.
- Hello! - intettem neki, mire felvonta a szemöldökét.
- Angyalom, szerintem nagyon eltévedtél - felvontam a szemöldökömet - Mármint.. - húzódott a szája gúnyos mosolyra - Nem úgy nézel ki, mint akik ide szoktak.. járni - tudom, tudom, hogy ez nem annyira sértő, de úgy mondta, mintha én egy óvódás lennék, és éppen a játszóházból jöttem volna.
A tekintetembe belesűrítettem minden fagyosságot, és kihúztam magam.
- Itt dolgozom - vetettem rá egy gyilkos pillantást, majd átdobva a hajam a vállam fölött megfordultam, és beléptem a folyosóra. Puffogva ráncigáltam le magamról a gönceimet, majd kaptam fel a munka ruhámat, és a kötényemet.
Először a székeket szedegettem le, aztán letöröltem az asztalokat, majd felsöpörtem a padlót. Előszedtem a telefonomat, majd küldtem egy üzenetet Mirának, hogyha van kedve, akkor jöjjön be hozzám. Az üzi elküldése után egy másodperc múlva jött a válasz, hogy "Ok". Hát, ezt megbeszéltük.
Nagyjából fél óra múlva megérkeztek a többiek is: Nick - a másik pincér -, és Sophie - egy pincérlány, aki tegnap is benn volt.
A Red Rose-ban ma is rengetegen voltak. Amikor azt mondom, hogy egy szusszanásnyi időm sem volt, nem túlzok. Amikor Mira megérkezett, dobtam neki egy képzeletbeli puszit, és rohantam is tovább.
Jeremy fantasztikus pultos volt. Olyan, mint amiket a filmekben látni: dobálta össze-vissza a poharakat, rázta, meg tudom is én, de látványos volt, az biztos - a barátnőm az ő bámulásával töltötte szabadidejét, amiből, valljuk be, akadt bőven.
Fent az asztaloknál pókereztek, dartsoztak, vagy éppen biliárdoztak, és szívták a dohányt - mint May megjósolta-, ami miatt majdnem megfulladtam. És habár rengetegszer beszóltak, és undorító megjegyzéseket tettek rám, ami miatt legszívesebben felpofoztam volna őket (sajna, Ben teljességgel megtiltotta az ilyesmit, amire Anne figyelmeztetett tegnap), de rengeteg borravalót kaptam, szóval szinte meg is érte.
Az alsó szinten hangosan üvöltött a zene, a tánctéren alulöltözött lányok vonaglottak, a kisebb boxokban baráti társaságok iszogattak, míg a pultoknál vegyesen mindenki volt, és ordibálva próbálták Jeremy és a bunkó pincér fiú - aki szintén a pult mögött ügyeskedett - tudtára adni, hogy mit szeretnének.
A műszakom végén - nagyjából 21 óra tájt - fáradtan dobtam le a kötényemet a székre, majd átvedlettem a fekete farmeromba, és a szürke kötött pulcsimba. Felkaptam a táskám, majd futó lépésben indultam kifelé. Miranda már az ajtóban várakozott, de intettem neki, hogy még pár pillanat, majd felszaladtam az emeletre, és meg sem álltam az ajtó előtt. Ott megtorpantam, majd kopogtam kettőt, és benyitottam.
- Hello, én..
- Áh! Már vártalak! - bólintott Ben - Anne, és Damien szerint fantasztikusan teljesítesz. Szeretnél maradni ezek után is? - kérdezte, mire bólintottam. Bár a munka kegyetlen volt, nagyon elfáradtam, és a munka ruha is kissé.. kicsi, de élvezem, és ráadásul meglehetősen jól fizet. - A munkabeosztásod hogy felelne meg?
- Öhm.. - szeppentem meg - Izé, nekem a hétvégék jók, meg mondjuk legyen hétköznap két nap. - haboztam. - És az esti műszak.
- Jó, akkor Kedd, Csütörtök, Szombat, és Vasárnap. Hétvégén négytől kilencig, hétköznap pedig hattól tizenegyig. - próbáltam elraktározni az információt, de majd otthon mindenképpen felírom. - Mit mondtál, mi is a teljes neved? - Még nem mondtam.
- Lilith Blake.
- Telefonszám? - kérdezte, miután feljegyezte a nevemet. Lediktáltam a telefonszámomat, majd hátra léptem kettőt.
- Köszönöm - biccentettem neki, majd megfordulva elhagytam a helyiséget.
Éppen azt ecseteltem, hogy a szexi bunkó pincér fiú mennyire bunkó, és blah, amikor megérkezett Daniel és July a.. nem tudom honnan.
- Helló nővérkém és Mira! - köszöntött Dan.
- Sziasztok! - köszönt Jade, mire összeszorítottam az ajkaimat. Annyira.. irritáló. Nem is tudom. Egyszerűen nem szimpatikus. Pedig az volt, oh, még mennyire örültem, hogy végre valaki kihúzza az öcsémet a csigaházából, de akkoriban még olyan baráti körben voltam, akik szó szerint utálták őt. És mint természetes emberi reakció - követtem a viselkedésüket. Persze, az rég volt, de már megszoktam, hogy a hibáit listázom fel. Ez van. Meg amúgy is. Sótlan, buta, és értetlen.
Mirában nagyon bírom, hogy szinte kitalálja a gondolataimat - egyszerre pattantunk fel, és indultunk a szobám felé, ahol bekapcsolta a telefonján lévő lejátszási listáját, ami tele van depis, komor számokkal, valamint rengetegszer le van töltve Mira mesterhármas zenéje: a Fix you a Coldplaytől, Under Alex Hepburntől, és a Maps a Maroon 5-tól. Az elején még szerettem is ezeket a számokat, de már legalább százszor hallottam. Nem valami üdítő.
Nagyjából éjfél volt, mire elaludtunk, habár már nagyon fáradt voltam, amikor hazaértem akkor is, de tudtam, hogy Miranda addig nyafogott volna, ameddig ébren nem maradok. Szóval inkább a könnyebb utat választottam.
Másnap abban a kellemes öntudatlanságban ébredtem, hogy délelőtt van. Na, ja. 13 óra. Hogy a francba tudok ennyit aludni?
Fáradtan ásítva siettem le a konyhába, ahol senkit nem találtam. Ja, persze. Mira a nagybátyjához látogatott el egy napra, ugyanis nem messze lakik innen, Danielről fogalmam nincs, Jas az egyik haverjánál van, anya pedig szokás szerint dolgozik.
A hűtőhöz sétálok, majd lehajolva belekukkantok. Szokás szerint tele van mindennel, tejjel, sajtokkal, legalább hat különböző vajjal, és a tegnapi megmaradt kaja, amiről eddig nem is tudtam.
Kiveszem a legszimpatikusabb vajat, a sonkát, és a kígyóuborkát, ami már kicsit meg van poshadva.
Kiveszek a kenyérkosárból egy zsömlét, ketté vágom, majd beleszórom a dolgokat. Anya készített nekem ki kávét, ezért berakom a mikróba fél percig, majd azt is a kezembe véve indulok ki a teraszra.
Elhelyezkedem a kényelmes fotelbe, majd a lábammal közelebb húzom a szembe lévőt, és felpakolom rá a lábfejeimet.
A zsömlét három falásra eltüntettem, aztán a kávét is utána küldtem.
Az edényeket megfogva battyogtam vissza a konyhába, és beleraktam a csapba a tányért, míg a bögrét a pultra helyeztem le.
Felszaladtam az emeletre, majd átvedlettem fürdőruhába, mivel szándékomban állt ma fürödni egy kicsit. Fogtam a (nagy)táskámat, majd pakoltam bele minden szükséges dolgot: naptej, telefon, pénz, törülköző, könyv, fülhallgató, napszemüveg, lakáskulcs, motorkulcs.
Az igencsak hiányos öltözékem felé vettem egy rövid gatyát, és egy fekete, hatalmas pólót, amit Dantől nyúltam le még, annó. A lábaimat egy barna, bőrsaruba bújtattam, és kész is voltam.
A lépcsőn lefelé valósággal száguldottam, bezártam az ajtót, majd felpattantam a ház falánál álló járművemre, beindítottam, és elindultam a tónak a strandja felé, ahol szokás szerint rengetegen tanyáztak, viszont amellett található az én kis titkos helyem, ahova senki nem jár.
Az odajutáshoz csak annyit kell tenni, hogy meg kell kerülni egy kiálló, hatalmas sziklát a vízben, ami félig a parton van, majd egy kis átjáró barlang szerűségen átmenni, és már ott is voltunk. Ezt még az itteni bandámmal fedeztük fel.
Először azt hittem, hogy nyugodt lesz ez a két és fél órám. Hát, tévedni emberi dolog.
Amikor odaértem teljesen meglepődtem, habár erre számíthattam volna. Liz, Chris, és Drew üldögéltek a köveken, amiket régebben hordtunk még oda, ülőalkalmatosságnak használva. Chris szinte semmit sem változott, de Liz és Drew.. Az előbbinek leengedett, lila melírcsíkos haja és kissé gót stílusa helyett szőke, rendezett kontyba fogott frizurája, rózsaszín toppja, és bézs színű szoknyája lett, míg az utóbbi.. jézusom. Elsőre meg sem ismertem. Drew régebben a tipikusan kocka srác volt, fekete keretes szemüveggel, vékonyka testalkattal, és rövidre nyírt hajjal. Ehhez képest.. a szemüvege sehol sem volt, isteni testtel, és homlokába hulló homokszőke tincseivel üldögélt lazán a kedvenc helyén. Na igen, ez az én kis csapatom.
Egy ideig némán álldogáltam, felvetettem azt a lehetőséget magamban, hogy hátat fordítok, és már ott sem leszek, de a lábaim teljességgel tiltakoztak ez ellen. Elsőként Liz vett észre, aki miután meglátott értetlenül meredt rám, majd eltátotta a száját, és a villámgyorsan felugrott, majd mint egy rakéta szó szerint ledöntött a lábamról, és így félig a vízbe borultunk. Nevetve löktem rajta egyet, így leborult rólam, és ő is a vízben landolt mellettem.
- Hogy kerülsz ide? - mászott vissza rám ugyanannyi lelkesedéssel, mint az előbb - Várj, mióta vagy itthon?
A szemüvegemet lecsúsztattam az orromra, majd hátrahajtottam a fejem a vízbe, ami a hajamat, és a pólómat kezdte áztatni.
- Hát, igazából hazaköltöztem, nagyjából.. - tűnődtem - Na jó, fogalmam sincs. Talán Szerdán, vagy.. Csütörtökön. Nem tudom, valahogy így.
- És azóta nem kerestél meg? - szegezte nekem vádlón a mutató ujját, majd előrébb hajolva szinte belemászott az arcomba.
- Öö.. izé.. Dolgoztam. - motyogtam zavartan, ugyanis ez csak a fél igazság, ugyanis egyszer-kétszer eszembe jutottak, de nem vettem rá magam, hogy elinduljak Chris-székhez. - Tudod, van az az út.. tudod, azokkal a nagy járdákkal, meg minden, van egy ilyen bár-féle, és ott felvettek pincérnőnek..
- A Red Rose-ba? - tátotta el a száját, mire bólintottam, de nem értettem, hogy hogyan találta ki, hisz azon az úton legalább van négy bár, amiben állást találhatnék - Látjátok? - csattant fel a háta mögé nézve - Mondtam, hogy tökre hasonlított Lilithhez! De ti: "Áááá, nem, tuti, hogy nem! Felismerném" - mélyítette el a hangját, mire a fiúk felröhögtek.
Liz leszállt rólam, majd a kezét nyújtva engem is felsegített.
- Szóval hány óra van?
- Fél négy - jelentette ki, mire félre nyeltem. Az öklömmel a mellkasomra csaptam.
- Mi?
Felrohantam a lépcsőn, majd szabályosan beestem a szobámba. Gyorsan magamra kapkodtam az első kezembe akadó ruhát, meg egy sima balerina cipőt.
Felkaptam a táskámat, majd egy "dolgozni mentem!" kiáltással kiléptem az udvarra. Gyorsan beléptem a garázsba, azon imátkozva, hogy a jó öreg motoromba legyen elég benzin. Szerencsére Daniel gondját viselte, így teli tankkal bődült fel, mire azonnal kigurultam, és elhajtottam a házunk elől.
Nagyjából 15 percbe telt, mire odaértem. Az épület mögötti személyzeti parkolóhoz vittem a kicsikém, majd beszaladtam az épületbe.
Az egyik asztalt Jer törölgeti, mire odaintek neki.
- Szia.. öö.. - gondolkodott el - Lilith. Ez az. Szia Lilith! - intett vidáman, mire elnevettem magam.
Ebben a pillanatban lépett be a pincér fiú, akiről tegnap May beszélt. Kikerekedett szemekkel bámultam rá. Ő egy papírköteget tart a kezében, amit figyelmesen lapozgat. Fekete, enyhén göndör tincsei a szemébe hulltak, aminek olyan a színe, mint a viharfelhőnek. Alapvetően vékony testalkatú, de pont ott izmos, ahol kell. Egy fehér pólót, egy sima farmert, egy bakancsot, és egy fekete kötényt viselt.
Képzeletben jól nyakon vágtam magam. Ha Mira hallaná a gondolataimat, tuti valami olyasmit mondana, hogy "ilyet se hallani minden nap a szádból..bár nem is a szásból hallom. Haha"
És ekkor felnézett. Jól van, viselkedj természetesen.
- Hello! - intettem neki, mire felvonta a szemöldökét.
- Angyalom, szerintem nagyon eltévedtél - felvontam a szemöldökömet - Mármint.. - húzódott a szája gúnyos mosolyra - Nem úgy nézel ki, mint akik ide szoktak.. járni - tudom, tudom, hogy ez nem annyira sértő, de úgy mondta, mintha én egy óvódás lennék, és éppen a játszóházból jöttem volna.
A tekintetembe belesűrítettem minden fagyosságot, és kihúztam magam.
- Itt dolgozom - vetettem rá egy gyilkos pillantást, majd átdobva a hajam a vállam fölött megfordultam, és beléptem a folyosóra. Puffogva ráncigáltam le magamról a gönceimet, majd kaptam fel a munka ruhámat, és a kötényemet.
Először a székeket szedegettem le, aztán letöröltem az asztalokat, majd felsöpörtem a padlót. Előszedtem a telefonomat, majd küldtem egy üzenetet Mirának, hogyha van kedve, akkor jöjjön be hozzám. Az üzi elküldése után egy másodperc múlva jött a válasz, hogy "Ok". Hát, ezt megbeszéltük.
Nagyjából fél óra múlva megérkeztek a többiek is: Nick - a másik pincér -, és Sophie - egy pincérlány, aki tegnap is benn volt.
A Red Rose-ban ma is rengetegen voltak. Amikor azt mondom, hogy egy szusszanásnyi időm sem volt, nem túlzok. Amikor Mira megérkezett, dobtam neki egy képzeletbeli puszit, és rohantam is tovább.
Jeremy fantasztikus pultos volt. Olyan, mint amiket a filmekben látni: dobálta össze-vissza a poharakat, rázta, meg tudom is én, de látványos volt, az biztos - a barátnőm az ő bámulásával töltötte szabadidejét, amiből, valljuk be, akadt bőven.
Fent az asztaloknál pókereztek, dartsoztak, vagy éppen biliárdoztak, és szívták a dohányt - mint May megjósolta-, ami miatt majdnem megfulladtam. És habár rengetegszer beszóltak, és undorító megjegyzéseket tettek rám, ami miatt legszívesebben felpofoztam volna őket (sajna, Ben teljességgel megtiltotta az ilyesmit, amire Anne figyelmeztetett tegnap), de rengeteg borravalót kaptam, szóval szinte meg is érte.
Az alsó szinten hangosan üvöltött a zene, a tánctéren alulöltözött lányok vonaglottak, a kisebb boxokban baráti társaságok iszogattak, míg a pultoknál vegyesen mindenki volt, és ordibálva próbálták Jeremy és a bunkó pincér fiú - aki szintén a pult mögött ügyeskedett - tudtára adni, hogy mit szeretnének.
A műszakom végén - nagyjából 21 óra tájt - fáradtan dobtam le a kötényemet a székre, majd átvedlettem a fekete farmeromba, és a szürke kötött pulcsimba. Felkaptam a táskám, majd futó lépésben indultam kifelé. Miranda már az ajtóban várakozott, de intettem neki, hogy még pár pillanat, majd felszaladtam az emeletre, és meg sem álltam az ajtó előtt. Ott megtorpantam, majd kopogtam kettőt, és benyitottam.
- Hello, én..
- Áh! Már vártalak! - bólintott Ben - Anne, és Damien szerint fantasztikusan teljesítesz. Szeretnél maradni ezek után is? - kérdezte, mire bólintottam. Bár a munka kegyetlen volt, nagyon elfáradtam, és a munka ruha is kissé.. kicsi, de élvezem, és ráadásul meglehetősen jól fizet. - A munkabeosztásod hogy felelne meg?
- Öhm.. - szeppentem meg - Izé, nekem a hétvégék jók, meg mondjuk legyen hétköznap két nap. - haboztam. - És az esti műszak.
- Jó, akkor Kedd, Csütörtök, Szombat, és Vasárnap. Hétvégén négytől kilencig, hétköznap pedig hattól tizenegyig. - próbáltam elraktározni az információt, de majd otthon mindenképpen felírom. - Mit mondtál, mi is a teljes neved? - Még nem mondtam.
- Lilith Blake.
- Telefonszám? - kérdezte, miután feljegyezte a nevemet. Lediktáltam a telefonszámomat, majd hátra léptem kettőt.
- Köszönöm - biccentettem neki, majd megfordulva elhagytam a helyiséget.
***
Amikor Mirandával hazaértünk bekapcsoltunk egy filmet, és alaposan kitárgyaltuk a munkahelyemet, a főnökömet, a pincérnőket, és a helyes pasikat, akiket ott láttunk.Éppen azt ecseteltem, hogy a szexi bunkó pincér fiú mennyire bunkó, és blah, amikor megérkezett Daniel és July a.. nem tudom honnan.
- Helló nővérkém és Mira! - köszöntött Dan.
- Sziasztok! - köszönt Jade, mire összeszorítottam az ajkaimat. Annyira.. irritáló. Nem is tudom. Egyszerűen nem szimpatikus. Pedig az volt, oh, még mennyire örültem, hogy végre valaki kihúzza az öcsémet a csigaházából, de akkoriban még olyan baráti körben voltam, akik szó szerint utálták őt. És mint természetes emberi reakció - követtem a viselkedésüket. Persze, az rég volt, de már megszoktam, hogy a hibáit listázom fel. Ez van. Meg amúgy is. Sótlan, buta, és értetlen.
Mirában nagyon bírom, hogy szinte kitalálja a gondolataimat - egyszerre pattantunk fel, és indultunk a szobám felé, ahol bekapcsolta a telefonján lévő lejátszási listáját, ami tele van depis, komor számokkal, valamint rengetegszer le van töltve Mira mesterhármas zenéje: a Fix you a Coldplaytől, Under Alex Hepburntől, és a Maps a Maroon 5-tól. Az elején még szerettem is ezeket a számokat, de már legalább százszor hallottam. Nem valami üdítő.
Nagyjából éjfél volt, mire elaludtunk, habár már nagyon fáradt voltam, amikor hazaértem akkor is, de tudtam, hogy Miranda addig nyafogott volna, ameddig ébren nem maradok. Szóval inkább a könnyebb utat választottam.
Másnap abban a kellemes öntudatlanságban ébredtem, hogy délelőtt van. Na, ja. 13 óra. Hogy a francba tudok ennyit aludni?
Fáradtan ásítva siettem le a konyhába, ahol senkit nem találtam. Ja, persze. Mira a nagybátyjához látogatott el egy napra, ugyanis nem messze lakik innen, Danielről fogalmam nincs, Jas az egyik haverjánál van, anya pedig szokás szerint dolgozik.
A hűtőhöz sétálok, majd lehajolva belekukkantok. Szokás szerint tele van mindennel, tejjel, sajtokkal, legalább hat különböző vajjal, és a tegnapi megmaradt kaja, amiről eddig nem is tudtam.
Kiveszem a legszimpatikusabb vajat, a sonkát, és a kígyóuborkát, ami már kicsit meg van poshadva.
Kiveszek a kenyérkosárból egy zsömlét, ketté vágom, majd beleszórom a dolgokat. Anya készített nekem ki kávét, ezért berakom a mikróba fél percig, majd azt is a kezembe véve indulok ki a teraszra.
Elhelyezkedem a kényelmes fotelbe, majd a lábammal közelebb húzom a szembe lévőt, és felpakolom rá a lábfejeimet.
A zsömlét három falásra eltüntettem, aztán a kávét is utána küldtem.
Az edényeket megfogva battyogtam vissza a konyhába, és beleraktam a csapba a tányért, míg a bögrét a pultra helyeztem le.
Felszaladtam az emeletre, majd átvedlettem fürdőruhába, mivel szándékomban állt ma fürödni egy kicsit. Fogtam a (nagy)táskámat, majd pakoltam bele minden szükséges dolgot: naptej, telefon, pénz, törülköző, könyv, fülhallgató, napszemüveg, lakáskulcs, motorkulcs.
Az igencsak hiányos öltözékem felé vettem egy rövid gatyát, és egy fekete, hatalmas pólót, amit Dantől nyúltam le még, annó. A lábaimat egy barna, bőrsaruba bújtattam, és kész is voltam.
A lépcsőn lefelé valósággal száguldottam, bezártam az ajtót, majd felpattantam a ház falánál álló járművemre, beindítottam, és elindultam a tónak a strandja felé, ahol szokás szerint rengetegen tanyáztak, viszont amellett található az én kis titkos helyem, ahova senki nem jár.
Az odajutáshoz csak annyit kell tenni, hogy meg kell kerülni egy kiálló, hatalmas sziklát a vízben, ami félig a parton van, majd egy kis átjáró barlang szerűségen átmenni, és már ott is voltunk. Ezt még az itteni bandámmal fedeztük fel.
Először azt hittem, hogy nyugodt lesz ez a két és fél órám. Hát, tévedni emberi dolog.
Amikor odaértem teljesen meglepődtem, habár erre számíthattam volna. Liz, Chris, és Drew üldögéltek a köveken, amiket régebben hordtunk még oda, ülőalkalmatosságnak használva. Chris szinte semmit sem változott, de Liz és Drew.. Az előbbinek leengedett, lila melírcsíkos haja és kissé gót stílusa helyett szőke, rendezett kontyba fogott frizurája, rózsaszín toppja, és bézs színű szoknyája lett, míg az utóbbi.. jézusom. Elsőre meg sem ismertem. Drew régebben a tipikusan kocka srác volt, fekete keretes szemüveggel, vékonyka testalkattal, és rövidre nyírt hajjal. Ehhez képest.. a szemüvege sehol sem volt, isteni testtel, és homlokába hulló homokszőke tincseivel üldögélt lazán a kedvenc helyén. Na igen, ez az én kis csapatom.
Egy ideig némán álldogáltam, felvetettem azt a lehetőséget magamban, hogy hátat fordítok, és már ott sem leszek, de a lábaim teljességgel tiltakoztak ez ellen. Elsőként Liz vett észre, aki miután meglátott értetlenül meredt rám, majd eltátotta a száját, és a villámgyorsan felugrott, majd mint egy rakéta szó szerint ledöntött a lábamról, és így félig a vízbe borultunk. Nevetve löktem rajta egyet, így leborult rólam, és ő is a vízben landolt mellettem.
- Hogy kerülsz ide? - mászott vissza rám ugyanannyi lelkesedéssel, mint az előbb - Várj, mióta vagy itthon?
A szemüvegemet lecsúsztattam az orromra, majd hátrahajtottam a fejem a vízbe, ami a hajamat, és a pólómat kezdte áztatni.
- Hát, igazából hazaköltöztem, nagyjából.. - tűnődtem - Na jó, fogalmam sincs. Talán Szerdán, vagy.. Csütörtökön. Nem tudom, valahogy így.
- És azóta nem kerestél meg? - szegezte nekem vádlón a mutató ujját, majd előrébb hajolva szinte belemászott az arcomba.
- Öö.. izé.. Dolgoztam. - motyogtam zavartan, ugyanis ez csak a fél igazság, ugyanis egyszer-kétszer eszembe jutottak, de nem vettem rá magam, hogy elinduljak Chris-székhez. - Tudod, van az az út.. tudod, azokkal a nagy járdákkal, meg minden, van egy ilyen bár-féle, és ott felvettek pincérnőnek..
- A Red Rose-ba? - tátotta el a száját, mire bólintottam, de nem értettem, hogy hogyan találta ki, hisz azon az úton legalább van négy bár, amiben állást találhatnék - Látjátok? - csattant fel a háta mögé nézve - Mondtam, hogy tökre hasonlított Lilithhez! De ti: "Áááá, nem, tuti, hogy nem! Felismerném" - mélyítette el a hangját, mire a fiúk felröhögtek.
Liz leszállt rólam, majd a kezét nyújtva engem is felsegített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése