Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.
- Müller Péter
A háztartási ajtaján anya lépett ki, egy halom ruhát tartva a kezében. A nyelvét kidugva koncentrált, hogy nehogy elessen, majd amikor felpillantott először döbbenet ült ki az arcára, majd a ruhákat elhajítva a nyakamba vetődött.
- Li! - sikkantott. Felnyögtem, majd leengedtem magam mellé a csomagjaimat, és én is átkaroltam őt. Anya elengedett, majd körbe táncolva szemügyre vette minden porcikámat, majd sugárzó mosollyal elém libbent. Kék szemét összehúzta, nyelvét a fogai közé szorította.
- Annyira megváltoztál! Hm.. fogytál? No, sebaj, van egy kis palacsinta, reggel csináltam. Van nutella is hozzá! Hogyhogy nem szóltál, hogy jössz? - hadart össze-vissza, lenyomott a székre, a hűtőhöz lépett, majd kotorászott egy ideig, aztán különböző dolgokat sorakoztatott elém. Barack és meggy lekvárt, mogyoró vajat, nutellát.
- ..és ugye a lánya, Tiffany, tudod, a szőke lány abban a csíkos ruhában volt Anne néni szülinapján, tudod, szóval ő mondta, ho.. - fecsegett, majd felkapva a fejét érdeklődve fordult a konyhaajtó felé, ahol éppen most lépett be Mira egy hangos csattanás kíséretében - Oh, hello! - nézett végig a lányon, majd rávillantott egy mosolyt.
Miranda zavartan toporgott a küszöbön, majd beljebb lépett.
- Jó napot, az én nevem Mira.. - kezdte a bemutatkozást, ám anya félbeszakította. A lányon látszott, hogy nagyon zavarban volt, sohasem hallottam még így beszélni, ilyen.. udvariasan. Még a tanárokkal se, vagy úgy egyáltalán.
- Ugyan, tudom ki vagy - vigyorgott rá, mintha mulattatná a dolog. Odalépett hozzá, majd őt is részesítette az anya-féle Blake ölelésben. Mira zavartan megütögette a hátát, majd rám sandított. - Gyere, te is kérsz palacsintát? - rakta a kockás terítővel lefedett asztalkára a Pizza feliratú tányért, ami tele van már egy kissé kihűlt palikkal - Várjatok, inkább megmelegítem.. - kapta fel, majd visszafordult a pult felé, és berakta a mikróba - Oh, milyen udvariatlan vagyok! - csapott a homlokára, majd visszafordult felénk, és kezét a vállamra téve kicsit előre dőlt - Sharon Blake vagyok.
Barátnőm rámosolygott majd visszafordult a konyhába felszerelt tévé felé, amin az egyik béna Spanyol-szappanopera ment.
- Mira nálunk marad a nyárra, ugye nem gond? - kérdeztem anyát, mire mosolyogva megrázta a fejét.
- Nyugodtan, szívem.
A nyelvemmel csettintettem egyet, amikor elém rakta a gőzölgő palacsintát, majd mindenféle dolgot raktam rá, így egy nagy massza keletkezett a tészta közepén. A tésztát összetekertem, majd rögtön a felét bekaptam.
- Gusztustalan vagy - fintorgott rám Daniel, aki éppen ebben a pillanatban lépett be.
Rávigyorogtam, majd visszafordultam a kajámhoz. Dan mellém lépett, majd lehajolva nyomott puszit a fejem búbjára, aztán összeborzolta a hajamat.
- Szia, Daniel vagyok - mutatkozott be Mirának, aki csak kigúvadt szemekkel fordult felém. Szinte hallottam a gondolatait, amikor zavartan rám pillantott.
"Ez? Ez az öcséd? Miért nem mondtad, hogy egy ilyen.. szexiség? Hm?" Rákacsintottam, majd az ujjaimat nyalogatva vittem a tányéromat a mosogatóhoz.
Kár próbálkoznia. Daniel teljesen bele van zúgva a kis barátnőjébe, Joly-ba. Ugyan különben miért barátkozna vele, ha nem ezért? Vagy, a másik opció, hogy meleg..
Majdnem elnevettem magam a gondolataimon. Ez teljes abszurdum.
Jut eszembe.
- Hogy van Jane? - kérdeztem.
- Joyce! - javított ki - Jól van. Szerintem már kidőlt, ma egész nap dolgozott.
- Aha - vakartam meg a tarkóm - Asszem' mi felmegyünk a szobámba. - intettem a lépcső felé. - Hozd fel a cuccainkat! - szóltam vissza a vállam felett. Mirát magam előtt toltam, majd a lépcsőnél beelőzve mutattam az utat. Nem mintha annyira bonyolult lenne a házunk felső szintje; van négy szoba, és egy fürdő. Az én szobám a folyosó végén volt, mellettem Dan, Jason, majd rögtön a lépcső mellett anya szobája volt megtalálható.
A helyiség falai halvány narancsszínű volt, fehér szekrénygarnitúrával, és egy világosbarna fából készült franciaággyal, aminek két oldalán egy-egy könyvespolc volt. A padló közepén egy, a falhoz illő színű rongyszőnyeg terült el. Az ágyamon és a gurulós irodai székemen is egy-egy kupac ruha foglalt helyet, amit most nemes egyszerűséggel ledobtam a földre, hogy jobban elférjünk. Az asztalomon kinyomtatott papírok sorakoztak, a szoba minden részén könyvek foglaltak helyet; az éjjeli szekrényemen kettő, a tv állványon négy, a foteljeim karfáján és háttámláján egy-egy, és a szekrényem tetején is láttam. Egyszóval, teljesen úgy festett, mintha csak most hagytam volna itt.
A két könyvespolcom között könyvadaptációk plakátjai voltak kiragasztva, az ágyam felett pedig együtteses poszterek.
- Hmm.. szóval itt élsz? - dobta le magát az ágyamra Miranda. Kezeit a feje alá rakta, majd lerúgta a fekete bakancsát a lábáról. - Király.
***
Másnap reggel Jasonnel tévében a Garfield-ot néztük, amikor Dan száguldott le a lépcsőn.
- Miért sietsz? - fordultam hátra, a szemöldökömet vonogatva - Jenny-vel van találkozód?
- Joyce - javított ki. Mióta az eszemet tudom, sosem neveztem a nevén a kis barátnőjét, de még mindig nem unta meg, hogy kijavítson. Pedig már megszokhatta volna. - És igen, illetve Carter szülinapjára megyünk.
- Remek - bólogattam, majd visszafordultam Jasonhöz, aki éppen azt ecsetelte, hogy hetes lett a karaktere az egyik játékában. Talán CC volt a neve.. vagy rövidítése. Vagy mi.
Daniel a szemét forgatva lépett ki az ajtón. Pár percre rá Mira is leszédelgett, csipás szemmel, és sötét karikákkal a szeme alatt.
- Megyünk ma valahova? - kérdezte hümmögve, majd levetette mellénk magát. Nagyon bájosan festett a nagy, halálfejes pólójában, a piros térdig érő leggingsében, és a fekete, kócos hajával.
- Aha, terveztem. - csúsztam feljebb, majd kissé előre dőltem - Lemehetnénk fürödni a Greenfieldhez, vagy bemutathatnálak a helyi bandámnak. - mosolyodtam el.
Mira beleegyezően bólintott, majd lehunyta a szemét, és egy kicsit még visszaaludt.
A lenti fürdőbe battyogtam, ahol megmosakodtam, és felöltöztem egy nyári, lila ruhába. A hajamat felkötöttem, a szempillámra vízálló sminket kentem, majd a barna sarumba bújtattam a lábam.
A konyhában csináltam magunknak müzlit, és facsartam narancslevet.
- Szia, Lilith! - jött be anya, majd puszit nyomott az arcomra.
Ma is a szokásos munka ruhájában van, kék orvosi köpeny, alatta pedig piros pöttyös póló, és seszinű nadrág, valamint a kórházi borzalom-papucs.
Anya szeme zöld volt, ám ezen kívül szinte mindenben megegyeztünk kinézetre. Legalábbis legtöbbször.
- Szia! Mész dolgozni? - kérdeztem.
- Aha, tudnál ma vigyázni az öcsédre? - kérdezte.
- Nem - vágtam rá, mire csúnyán nézett rám. - Mármint.. - helyesbítettem - persze, megoldható.
- Na, azért - koppintott az orromra, majd a szájába tömött egy falatot, felkapta a táskáját, és kifelé indult az ajtón - Csá, szíveim! Mentem dolgozni!
***
- Ne már! Tuti, hogy csalsz! - kiáltottam rá Jasre, aki csak vigyorgott, és csóválta a fejét. Ez most mit is jelent?
- Dehogy is! - villantott rám egy kamumosolyt. - Na, csináld! - igen, a baj ezzel a játékkal az, hogy mi ezt véresen komolyan vesszük. Nincs benne olyan benne, hogy nem.
Ezt a társast még apa találta ki, Jas kapta a harmadik szülinapjára. Nagy ötletesen Blake-family lett a neve.
Azt hiszem, a családom szereti kiírni mindenhova a nevét - lásd: postaláda, lábtörlő, csengő, tollak, tv, törülközők, fogkefék, evőeszközök, sőt, az előszobában nagy, fehér hungarocell betűkkel is ki van írva.
Dühöngve kézen álltam a fal mellett, majd egyszer elénekeltem az Adele - Rolling in the Deep számát. Ami elég nyöszörgősre sikerült. És a vér a fejembe szállt. Ez eddig annyira nem is nehéz, de utána még 5 percig ott kell szenvednem.
Ja, és mikor máskor csörögne a telefonom, ha nem most?
- Felvennéd, és ide tartanád a telefonomat, Mira? - kérdeztem a földön röhögő barátnőmet, mire bólogatva odacsúszik az asztalhoz és leveszi róla, majd összevont szemöldökkel lenéz a zenélő telefonra. A kis hangszóróból üvölt a Daughtry - Waiting for Supermanje.
- Dan - olvassa fel,majd megnyomva a zöld gombot a fülemhez emeli.
- Mi van? - morgok bele a készülékbe.
- Szia, Li, lenne egy kérésem.. - kezdte puhatolódzva, és elnyújtva a betűket.
- Oh, na, tudod, kivel szórakozz! Erre most nem érek rá! Szia!
- Ne, ne tedd le! - a hangja kicsit kétségbe esettnek tűnt. A fene egye meg azt az átkozott mindenit. Jézusom, kezdek úgy beszélni, mint a nagyi.
- Fontos? - sóhajtottam.
- Igen. Igen, ez fontos lenne... Susanra kéne vigyáznod egy pár órára.
- Mi? Ne már! - nevettem fel hitetlenül - Amíg partiztok, vagy mi a tököm, vigyázzak a húgára? Ez komoly? Fogadjunk, már megígérted nekik! - fújtattam.
- Tudom, nem tehetek róla! - csettintett a nyelvével.
- Ah.. rendben. Most az egyszer. Utoljára. Utoljára, utoljára. Csakhogy most veszíteni fogok Blake-familyben! Szóval.. - kezdtem fenyegetni, de a szavamba vágott.
- Hú, nagyon köszi, meghálálom. 1 óra múlva legyél itt. Szia!
- Hello - morgolódtam, majd a lábaimat újra visszahelyeztem a padlóra, és lesimítottam a hajam.
- Bébiszitterkednünk kell - fintorogtam az öcsémre és a barátnőmre.
- Mi? - kérdezte Mira.
- Daniel rám bízta a csaja húgát - mondtam morcosan.
- Hm.. van csaja? - kérdezte tűnődve.
- Miranda! - szóltam rá, mire elfojtott egy mosolyt.
Let's go.
***
- Fekete Mágia! - löködte meg Sus a csináld otthon-fagyinkat, amit Mirával a koleszban fejlesztettünk ki, és most elkészítettük neki.
Mirandával összenevettünk majd egyszerre huppantunk le a székekre.
Jason unottan ütögette a fejét a mögötte lévő falba, és bamba képpel meredt a plafonra, mint aki már egy kicsit beszívott. Hmm, lehet nem kéne engednem neki ezt a "verjük a fejünket a falba"-dolgot.
- Jason, ne verd a fejed a falba! - szidtam meg, és próbáltam olyan hangot megütni, mint anya, amikor levertem a nagyi antik vázáját, aztán meg beletenyereltem a szilánkokba. Ocsmány egy váza volt.
Jasnek egy pillanatig kitisztult a tekintete, és úgy bámult rám, majd újból elhomályosult, és megint kezdte a monoton ritmust. Őrjítő.
- Te tudod.
A Taylor Rezidencia egész otthonos volt, és nagy. Nagyon nagy. Amerikai konyha, nagy étkező, kényelmes kanapé, százpár cipő széthagyva az előszobában, és a nappaliban. Már párszor jártam itt, hasonló gyerekfelügyeletes okokból, meg egyszer Tod - az egyetlen közös barátunk - is áthívott. Nem volt valami jó döntés eljönnöm. Bár találkoztam Dan barátaival, de.. annyira nem illettem közéjük. Egész végig unatkoztam, és fojton lemaradtam a - szerintük - poénos részekről.
Az illat elsőre furcsa volt, de hamar megszoktam. Talán rózsa, és egy kis női parfüm illat volt, egy kis áporodottsággal fűszerezve.
A tvben híradó ment, mire felkaptam a távirányítót, és elkezdtem kapcsolgatni. Másik Híradó, Időjárás, Valóság Show, meg egy béna bűnügyi sorozat. Mindenesetre az utóbbin hagytam.
***
- Tuti, hogy az öreg nénike lesz! - kiabálta Jason.
- Nem! Szerintem a férj volt! Statisztikailag bizonyított, hogy az otthon megölt nőnél a féltékeny, megcsalt férj a hunyó! - vetettem ellen.
- Dehogy! - rázta a fejét Susan - Öngyilkos volt! Csak túlbonyolítjátok!
- Szerintem az alsó szomszéd volt, aki tuti, hogy skizofrén! Hisz vele csalta a férje! - kiáltotta Mira, majd közelebb fészkelődött a tvhez.
Igen, azt a fantasztikus sorozatot nézzük, amit az előbb bekapcsoltam. Hát ez mennyire jó ez a sorozat!
- Tudom már! - mondta Kenneth, a főszereplő.
- Ki volt az? - kérdezte meghökkenve Tobias.
- A.. - kezdte, de elsötétült a kép, majd egy felirat ugrott be.
- Megszakítjuk adásunkat! - mondta tárgyilagosan a hírolvasó, mire hangos fújjolás tört ki a szobában.
- Na, ne már! - hitetlenkedtem.
- Kapd be, te strici! - üvöltött a tv-re Mira.
- Hát ezt nem hiszem el! Kit érdekelnek az uncsi híreid? Hm? A Secretet akarom! - ütötte meg a combját Susan. Ja, amúgy nem tudjuk a címét, de elneveztük Secretnek.
- No comment. - temette a tenyerébe a fejét Jas.
- Most már sosem tudom bizonyítani az öngyilkosságát! - szomorkodott Mira, mire vigasztalóan a vállára tettem a kezem, viszont a következő másodpercben már újra a Secret ment a képernyőn, mire egységesen dőltünk előre, hogy jobban lássunk.
- A.. Albert volt! - mondta Kenneth, mire értetlenül néztünk rá.
- Az meg ki? - kérdeztem összezavarodva.
- Ne már! Ő kábé kétszer szerepelt az egész rész alatt! - fintorgott Susan.
- És akkor is csak egy régi szobatársként! Nem is volt gyanúsított! - rázta a fejét Mira.
- És akkor is csak egy régi szobatársként! Nem is volt gyanúsított! - rázta a fejét Mira.
- Hát ez csalódás volt - jegyeztem meg, amikor lecsengett a vége is, elfogták a gyilkost, meg minden ilyen hülyeség. Ásítottam.
Végszóra az ajtóban megcsörrent a kulcs, és beléptek rajta Sus szülei.
- Mr. és Mrs. Taylor! - köszöntem, mire rám mosolyogtak. Mr. Taylor a zsebéből elővett némi pénzt, és a kezembe nyomta. Húsz dollár. De ez..
- Rengeteg! - nyújtottam vissza a háromnegyedét, mire megrázta a fejét, és elmosolyodott.
- Tarts csak meg! - tolta vissza a kinyújtott kezem. Végül is.. ebből pont kijön egy könyv. Vagy kettő.
Gyorsan zsebre raktam a pénzt, mielőtt meggondolhatta volna magát, majd jó éjszakát kívánva kiléptem az estéhez képest is meleg levegőre. A tücskök ciripeltek, a susnyásban pedig valami megmozdult - mégis, én sokkal jobban szeretem ezt a napszakot, mint a többit.
Elindultam, de csak két perc múlva vettem észre, hogy egyedül vagyok.
Hogy lehetek ekkora hülye? Most komolyan elhagytam a barátnőmet, és az öcsémet? Hogy lehetek ekkora felelőtlenség?!
Ám ekkor megmozdult a járda szélén lévő bokor, a levelei zörögtek, majd valami kiugrott belőle..
Hello!:)
Carlie vagyok, és.. ez a nevem. *badabumm*
Remélem tetszik a fejezet, és hogy sokan fogjátok elolvasni.. illetve kommentelni, pipálni és feliratkozni. Jövő héten érkeznek a második fejezetek.
Nyugodtan írjátok le a véleményeteket a kinézettel, vagy a történetekkel kapcsolatban. Illetve, hogy milyen lett a fejléc.. :)))
Kommenteljetek sokat!:*
Hello!:)
Carlie vagyok, és.. ez a nevem. *badabumm*
Remélem tetszik a fejezet, és hogy sokan fogjátok elolvasni.. illetve kommentelni, pipálni és feliratkozni. Jövő héten érkeznek a második fejezetek.
Nyugodtan írjátok le a véleményeteket a kinézettel, vagy a történetekkel kapcsolatban. Illetve, hogy milyen lett a fejléc.. :)))
Kommenteljetek sokat!:*
XxC&C
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése